Úrnapja – A év

Krisztus Szentséges Testének és Vérének a főünnepe

    Mit jelent az Úrnapja? Az ünnep teljes neve: Az Úr Testének és Vérének ünnepe. Az egyházi évben - a Húsvéti időt lezáró - Pünkösdvasárnap után két héttel tartjuk. Az ünnep eredete a XII. századi eukarisztia-kultusszal áll kapcsolatban. Jézus eukarisztikus jelenlétét hangsúlyozza. A szentmisében az "átváltoztatástól" kezdve Jézus teste és vére jelen van a kenyér és a bor "színében". Ez a jelenlét megmarad, ezért őrizzük a Szentostyát a Tabernákulumban, és az örökmécs jelzi, hogy itt van Jézus velünk. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusnak térdhajtással adunk tiszteletet.

    Az utolsó vacsorán maga Jézus mondta: "Ez az én testem, mely értetek adatik. (…) Ez a kehely az új szövetség az én véremben…" (Lk 22,19). Jézusnak több jelenléti módja is van az Eukarisztián kívül, melyek szintén valóságos, reális jelenlétek. Jelen van Igéjében, az apostolok utódaiban, a nevében összegyűlt közösségben, embertársainkban, stb. Az Oltáriszentségben való jelenlét azonban kiemelkedik ezek közül: Az Eukarisztia szentségében igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk, Jézus Krisztus lelkével és istenségével együtt az ő teste és vére, következésképpen az egész Krisztus. Ez a jelenlét a szentmisében jön létre a Szentlélek segítségül hívása (epiklézis) és Krisztus szavának hatására.

    Szent Ambrus mondja: "Krisztus szava, ami a semmiből létre tudta hozni azt, ami előzőleg nem létezett, ne tudná átváltoztatni a létező dolgokat azzá, amik még nem voltak? Egyáltalán nem kisebb cselekedet megadni a dolgoknak az első természetüket, mint az utóbbit megváltoztatni".

    Szent Ágoston pedig igy elmélkedik az Oltárishzetségről: „Amit látsz, az kenyér, kehely: ezt szemed útján vallod. De mit a hit kötelez elfogadnod: hogy e kenyér a Krisztus teste, hogy Krisztus Vére van kehelybe'. A Tan röviden hangzik itt, de oktatást keres a Hit. Hogyan: Ő Teste a kenyér? A kehely -- vagyis mi benn' piroslik, miként a Vére? Testvérek, ím ez "elemek" hordozzák nagy Szentség nevét. Szentség: Titok! Más, amit látsz, más, mit mögötte értesz. A látható-"nyitott": a testi "szín" [species], a jelenség; az értendő: lélek gyümölcse, a tápláló. Tehát ha vágyol átal érteni a Krisztus Testét, az Apostolt halld, hívőkhöz hogyan beszélt: "Ti, mindenképp, ti vagytok Krisztus [teljes] Teste, a Testnek tagjai" (1Kor 12,27). Ezért ha Teste vagytok, ha tagjai: timagatoknak titka van Úrasztalán elénk állítva! "Úr teste" -- ezzel osztják [áldozási rítus], a szád meg ily választ ad: hogy "Ámen!" Aláírád e válasszal! Hallod: "Úr Teste"; hited szól: "Úgy vagyon!" (Szent Ágoston: 272. beszéd)

    Ezüst kivált téged barbárok kezéből, pénzed vált meg első halálos veszélyből. Urunk Vére vált meg második haláltól... Volt Őneki vére, hogy téged kiváltson! Testté lőn, hogy legyen Vére, mit kiöntsön! Vér: ha elfogadod, éretted adatott. Ha nem tetszik, nem lesz tiéd: megtagadod. De szólhatsz: "Istennek volt megváltó Vére, de már rég kiszenvedt, elfolyt a keresztfa tövébe. Mit hagyott rám mára, mit adhatna értem?"... Ez a nagy Titok itt: adta egyszer régen s örök marad, újul, minden Tőle éljen! Krisztus Vére üdv az Őt akaróknak; s kiknek nem kell, átok, az Őt tagadóknak [Sanguis Christi volenti salus, nolenti supplícium]. (Szent Ágoston: 344. beszéd)