Május 1. - Szent József és a Munka ünnepe
Talán húsz éve lehet, hogy az egész ország a felvonulásra készült. A Május elsejei felvonulásra. Kicsi, nagy, dolgozó, tanuló mindenki felvonult, vagy éppen az út szélén – a TV előtt – nézte az előtte elmasírozó sorokat. Jó volt-e, vagy nem? Nem tisztem eldönteni, s nem is akarok ítélkezni, vagy a másik végletbe esni, ma mégis úgy látom, hogy a felvonulásokkal elmúlt egy korszak. Lezárult. Nincs okunk bántani ezeket a kényszertől sem mentes közösségformáló ünnepléseket. Azért valami hiányérzet mindannyiunkban maradt mára, azoknak a falu-, lakóhelyi-, munkahelyi-, sport- vagy egyéb közösségeknek a hiánya ma fájó űrt hagyott maga után életünkben, és akik sosem élték át ezt nem is érezhetik; Mi is az, ami miatt kicsit nehézkesebb, kesernyésebb lett életünk. Biztos voltak e felvonulás mögött kéretlen eszmék, de más is.
Mikor egy-egy ilyen ünnephez érkezünk - mert ugye még ma is pirosbetűs ünnepünk Május 1. - mindig próbáljuk beazonosítani annak alakulását. Aztán minduntalan apró meglepetéssel vesszük tudomásul, hogy az adott ünnep gyökerei sokkal-sokkal régebbről datálódnak, mint a legmerészebb álmainkban gondolnánk. Nincs ez másként a Munka ünnepével sem, melynek ősi, vallásos háttere a munkás Szent Józsefhez vezethető vissza. Tehát nézzük mit ismerünk róla: „Dávid házából való ácsmester. Az ő nevelt fia Jézus, ki tőle vette át az ábrahámi örökséget, így vált az Ószövetségi jövendölések beteljesítőjévé. A jegyesek és iparosok védőszentje. Május 1.-én őt ünnepeljük. 1870-ben IX. Piusz pápa az egyház védőszentjévé választotta. A spanyol Avilai Nagy Szent Teréz, látomásban sokat tudott meg Szent Józsefről, például hogy gyermek korában, szüleitől kapott zsebpénzéből a szegényeket támogatta. Egészen fiatalon könyv nélkül tudta idézni a zsoltárokat és más ószövetségi könyveket. Soha senkivel nem vitatkozott, és éppen szerénységével, szelídségével győzte meg az embereket.”
József tehát kétkezi munkásember volt, aki munkájával bizonyította tudását, és szívével emberségét. Ezért került úgy a köztudatba, mint a názáreti József, a munkás.
Elgondolkodtató tehát, és egyáltalán nem volt véletlen, hogy az első munkás szervezetek az ő ünnepének napjára tették a XIX. századi legnagyobb munkásmegmozdulásokat, és végül ezek alapján vált május elseje a Munka ünnepévé is. Ekkor egy kicsit eltűnni látszott a názáreti ács ünnepe, és egy évszázadig csak szűk egyházi berkeken belül futott össze a két ünnep ezen a napon. Hatalmas emberi- és munkás-jogok kivívásának időpontja kötődik május első napjához, de ehhez köthető a letűnt rendszer önünneplése, önéltetése is, még akkor is, ha bevezetőben említett közösségi szellem pozitív jellegű volt ezen a napon. Magam is elgondolkodom azon is, hogy az sem lehet véletlen, hogy a „modern”-nek számító ünnepek mindegyike sokkal régebbi mint gondolnánk, és mindegyiknek ott van az évszázadokkal, ezredekkel előbbi vallásos, netán pogány eredete is. Ez abból az egyszerű logikai kapcsolatból eredhetett, hogy könnyebb volt egy újabb ideológiát kreálni egy-egy ünnepnap mögé, így a régi is megmaradhatott, és a sajátos „új” érdekeket is kiszolgálták így.
Sokunkban él még ma a felvonulások emléke. Engem már az első – ezzel kapcsolatos – egyházi olvasmányok megleptek, hiszen még szüleimtől, nagyszüleimtől sem igazán hallottam Józsefről, mint a munkásról, és főként május elsejével kapcsolatban. Azért ma már örülök annak, hogy újra összefuthatott Szent József és a munkások ünnepének útja. (Fullextra.hu)