Nagyböjt 3. vasárnapja – A év (Jn 4,5–42)

„Lélekben és igazságban”

    Jézus találkozása a szamariai asszonnyal a kegyelem pillanata volt. A beszélgetés során a zsidó próféta az idegennek tartott és nem éppen erkölcsös életű nőnek felfedi messiási mivoltát, és arra indítja, hogy új életet kezdjen: „lélekben és igazságban” imádja az egy igaz Istent. Mert ő, mindnyájunk Atyja, nem a szamariai Garizim hegyén vagy a jeruzsálemi templomban lakik, hanem a szívünkben.

    Szent Ágoston erről így vallott: „Interior intimo meo, superior summo meo”, Isten legbensőbb énem lakója, de ugyanakkor túl van a lélek legfelsőbb csúcsán is. Nem kívül kell keresnünk – bár a szép teremtés, a csillagos ég is róla beszél, őt dicséri –, hanem lelkiismeretünkben, a belső végtelenben, mert ott lakik az Igazság. Szent Ágoston a 41. zsoltárt magyarázva így eszmélődik: „…Mélység mélységnek kiált, míg harsognak zuhatagjaid.”

    Az örvénylő mély maga az értelmes, Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, az emberi szív. „Az áthatolhatatlan mélység, megérthetetlen szakadék; általában a nagy vizek mélységeivel kapcsolatban emlegetik. (…) Vajon az emberi szívet nem tarthatjuk örvénynek? Mert mi mélyebb ennél az örvénynél? (…) Hívják az örvényt a szentek, amikor Isten szavát hirdetik. (…) Minden ember, a szent is, az igaz is, még ha sok dologban előre haladt is, örvény, és az örvényt hívja, amikor hirdeti az embernek a hitet és az igazságot az örök élet távlatában.”

    „Ha ismernéd Isten ajándékát!...” Isten kegyelmi ajándékát kell jobban megismernünk, és a feltámadt Jézus Lelke által adott, örök életre szökellő vízforrásból kell merítenünk, hogy új életet éljünk. „Azok, akik ebből a vízből isznak, nem szomjaznak többé…”

    Az élő víz ott található a kegyelmi életet élő emberben. Bár a mély forrás felszínét, a szabad ég alatt, tört gallyak, korhadó levelek lepik el, a romlás rétege alatt a víz kristálytiszta: itt ragyog az isteni fény, amelyben az egész teremtés fürdik: „Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”( Jn 1,4)

    Kérjük Jézust, adjon saját Lelkéből, hogy kegyelmével – Szentlelke élő vizéből merítve – mi is tiszta források legyünk az Igazságot szomjazó embertestvérek számára.