A család napja

    1994-ben az ENSZ május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére" irányítja.

    Család, mint intézmény? Nem a legjobb kifejezés, de ha a családról, mint a társadalomban elfoglalt helyéről beszélünk, egyfajta intézmény, de inkább pillér, fundamentum, amelyre aztán ráépül minden, ami egy társadalmat társadalommá, országot országgá tesz.

    Mielőtt rátérnénk a klasszikus vagy a mai – modern – családi formákra, érdekességként tekintsünk vissza honfoglalás kori családjainkra, azok szokásaira.

    A honfoglalás előtt eleinknél nővásáron vették harcosaink a feleséget. Az árát lóban – kalimba – mérték. A nővásár emlékét egyébként nemcsak a vevő legényből lett vőlegény, árból lett ara és eladó leány szavaink tartották fenn, hanem a lakodalommal kapcsolatos és a menyét, vagyis asszony szóból alakult menyasszony, menyegző, menyecske szavaink is őrzik.

    Ez volt a kezdet, de a nőrablásról azonban a letelepülés után sem szoktak még le őseink. – I. István király dekrétuma 2. könyvének 25. fejezetében így rendelkezett:

    „Ha vitézek közül rút szemérmetlen valamely leányt, az ő szüleinek engedelme nélkül rablana feleségül magának, parancsoljuk, hogy adja vissza a leányt a szülőknek, ... és a rabló tíz tinóval fizessen a rablásért, jóllehet aztán mégis megbékéljen a leány szüleivel."

    A nő vételárából viszont, következő fejlődési fokon, nyugati hatásra kifejlődött a hitbér, amelynek kifizetésekor az atyai hatalom a nőt a férjnek forma szerint átadta, és az asszony fejével felelt urához való hűségéért.

    Jó száz évvel később aztán, Kálmán király új – az egyházi szertartást kötelezővé tevő és a nő önrendelkezési jogát elismerő – formát vezetett be dekrétuma 2. könyvének 15. fejezetével:

    „Minden házasságkötés az egyház színe előtt, pap jelenlétében, alkalmas tanú szeme láttára, az eljegyzésnek valami jelével és mind a két fél megegyezésével menjen végbe, máskülönben nem házasság."

    Aztán kialakult a ma klasszikusnak ismert család fogalma, amelyben egy fedél alatt több nemzedék élte le életét, amelynek hasznosságát ma sem kérdőjelezi meg senki, bár különböző ideológiák és szociológiák a "klasszikus család haláláról" beszélnek.

    A mai modern társadalomban jól ismert az élettársi viszony, és a házasságok sem köttetnek mindig egy életre. Felmérések szerint csökken a házasodási kedv, egyre nő az elváltak vagy az együtt maradó, de kapcsolatokban szegény családok száma.