Évközi 25. vasárnap – C év (Lk 16,1-13)
Mit kell tennem az üdvösségért?
A híradásokat figyelemmel kísérve meg kell állapítanunk, hogy a hatóságok szinte naponta gyanúsítanak meg és vesznek őrizetbe valakit hűtlen kezelés miatt. A visszaélések és csalások a régebbi időkben is gyakran előfordulhattak. Mivel Jézus példabeszédei alapvetően a mindennapi életből merítik témájukat, nyugodtan állíthatjuk, hogy a hűtlen intéző esete, amit a mai napon olvasunk, nem egy kitalált történet, hanem akár a valóságban is megtörténhetett. A példázat szerint valakit meggyanúsítanak társai, hogy rosszul gazdálkodik a rábízott vagyonnal. A gazda nem vizsgálja ki a történteket, nem hallgatja meg intézőjét, hanem elhiszi a vádlók állításait és azonnal el kívánja bocsátani őt. Mielőtt ez megtörténne, az intéző meghamisítja az adósleveleket, így szerezvén magának barátokat. Cselekményével egyúttal vagyoni kárt okoz urának. És ekkor jön az igazi csattanó, a hűtlen intéző a nyilvánvaló bűncselekményért még dicséretet is kap: „Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el” (Lk 16,8).
Könnyen félreérthető ez a dicséret, ezért érdemes megfontolnunk, hogy miért járt. Nyilvánvalóan Jézus nem a csalást, mint erkölcsileg kifogásolható cselekedetet dicséri meg. Nem akar arra bátorítani senkit, hogy gazdasági bűncselekményekkel biztosítsuk jövőnket, ha nehéz helyzetbe kerülünk. Nem arról van itt szó, hogy lopjunk el mindent a munkahelyünkről, mert egyszer úgyis felmondanak nekünk. A beszéd folytatásából kiderül, hogy a dicséret a leleményességnek szól. Az intéző nem esik kétségbe, hanem gyors döntést hoz és azonnal cselekszik. A nehéz helyzetből gyorsan megtalálja a kiutat. A dicséretet helyzetfelismeréséért és késlekedés nélküli cselekvéséért kapja.
A példabeszéd folytatásaként Jézus mondásai következnek, amelyek az evilági anyagi javak helyes használatára hívják fel a figyelmet, illetve az üdvösséget nevezik meg az ember legfőbb életcéljának, amelyet Isten hűséges szolgálatával nyerhetünk el. Ezek fényében a jézusi példabeszéd tanulsága így fogalmazható meg: Ismerjük fel, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében és ne késlekedjünk!
A hűtlen intéző történetét kiegészítő mondások a szolgálat fogalmának helyes értelmezéséről és a szolgálat gyakorlásáról is tanítást adnak. A Biblia ismeri és elítéli a rabszolgaságot, mint az embert lealacsonyító, megalázó munkavégzést, amire senki sem kényszerítheti embertársát. A másik ember ilyen módon való kihasználása elítélendő. A Szentírás emellett ismeri a szolgálatnak egy felemelő, embert nemesítő, méltóságában megtartó lehetőségét is, mégpedig az istenszolgálatot. Szabadon, szeretetből végzett szolgálat ez, amely mintegy a köszönet és a hála kifejezése az ember részéről mindazért, amit Istentől kapunk. Istenért végzett szolgálatunkban nem lehet más a példaképünk, mint maga Jézus, aki üdvösségünk szolgája volt. Önmagára vonatkozóan mondta: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45).
Idén, a hit évében fontos kiemelnünk, hogy az evangélium hirdetése, a gyermekek és a fiatalok hitre nevelése, valamint a nem hívők elvezetése a hit útjára Istennek végzett szolgálat, illetve az Egyház küldetésében, evangelizációs szolgálatában való részvétel. Legyünk bátrak ebben a szolgálatban! Hallgassunk a Szentlélek ösztönzésére, aki megerősít bennünket hitünkben és az örömhír terjesztésében!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Taníts engem a tökéletes engedelmességre és istenszolgálatra! És taníts engem embertársaim önzetlen szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!