Húsvétvasárnap – C

            Nazianzi Szent Gergely, a nagy egyházatya egyik elmélkedésében egy olyan élményvilágról beszél, amely a nagyböjti időben különösen közel áll hozzánk. Bele tudjuk magunkat élni ebbe a világba, amely ilyenkor megszólít bennünket, mert „Urunk, a mi vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért életre támadt”(Róm 4,25). Ez az élményvilág odavezet bennünket, hogy ne csak véleményt alkossunk Krisztus üdvösségszerző áldozatáról, hanem felfedezzük azt a személyes vonatkozást is, amely egészen közel visz bennünket a húsvéti misztériumhoz.

         Ezt a belső folyamatot így fogalmazza meg Nazianzi Szent Gergely: Ha cirenei Simon vagy, fogd a keresztjét, és kövesd! Ha gonosztevő vagy, és vele együtt keresztre lettél szögezve, akkor becsületes emberként ismerd el őt Istenednek; ha őt, helyetted és bűneidért, a bűnösök közé számították, te őmiatta válsz igazzá. Ha arimateai József vagy, kérd el a holttestet attól, aki keresztre szegeztette; és tiéd lesz az, aki a világ engesztelő áldozata. Ha Nikodémus vagy, Isten éjszakai tisztelője, kend meg Jézust a temetésre szánt kenetekkel. Ha az a bizonyos Mária vagy, vagy a másik Mária, vagy Szalóme, vagy Johanna, sirasd hajnalban könnyeiddel. Törekedjél arra, hogy te lásd meg elsőnek az elmozdított követ, talán az angyalokat is, de inkább magát Jézust.

         Húsvét ünnepén mintha fellélegezne a világ, mert sokszor látjuk magunkat keresztre feszített gonosztevőnek, a segítségnyújtástól menekülő cirenei Simonnak vagy éppen vétkeit sirató Mária Magdolnának. Nyomasztó képek ezek. Húsvét ünnepén viszont már ott állunk az elmozdított kő előtt, az örömhírt hozó angyal előtt és a feltámadt Krisztusra tekintünk. Istennek ez az új teremtése felrázza a világot. 

         Hogy Istennek ez a műve mennyire mélyen meg tudja érinteni az embereket, azt szemlélteti az a kis történet is, amely még az ateista propaganda idején történt. Nyilvános gyűlésen a párt eredményeit méltatták. Beszédek hangzottak el Isten és az Egyház ellen, majd felszólították a hallgatóságot, hogy szóljanak hozzá a hallottakhoz. Az egyszerű ruhába öltözött lelkész is szólásra jelentkezett. Egyesek méltatlankodtak ezért, de a gyűlést vezető elvtárs kérte a lelkészt, hogy fogja rövidre a mondanivalóját. A lelkész jelezte, hogy csak két szót szeretne mondani az elhangzottakkal kapcsolatban. “Krisztus feltámadt!” kiáltotta el magát, mire a  jelenlévőkből felszabadultan tört elő a válasz: “Valóban feltámadt!”

         Ha nem is ilyen környezetben, de Krisztus feltámadásának ténye bennünket is örömmel tölt el, felráz a hétköznapok pállott szürkeségéből. A megpróbáltatások és küzdelmek közepette, a szenvedések mindennapi keresztje alatt a hívő ember Istenre tekint, aki győzött a gonosz felett és meghívott bennünket is a győzelemre.

         De talál-e ma halló fület és érző szívet a húsvéti örömhír? Már a Szentírás is arról számol be, hogy az apostolok csalódottan visszahúzódnak és nem hiszik el az asszonyok hozta örömhírt, sőt Tamás ki is mondja a ma is oly sokszor elhangzó szavakat: “Ha nem látom, én nem hiszem!”

A húsvéti élmény megtapasztalásához hozzátartozik ez az út: megnyílni, megtapasztalni, elfogadni és találkozni. Észre kell vennünk a köztünk járó Feltámadottat, fel kell ismernünk a feltámadás jeleit életünkben. Az evangéliumok szereplőit is apró jelek vezették el a feltámadt Jézus megtapasztalásához. János az üres sírban összehajtogatott gyolcslepleket látva elhitte, hogy “Jézus él!”. A síró Mária Magdolnát a mester nevén szólítja és így felismeri, hogy “Jézus él!”. Az emmauszi tanítványok Jézus mellett ballagnak, látják és hallják őt, majd amikor asztalhoz telepednek vele, megnyílik a szemük és felismerik, hogy “Jézus él!” Tamás is kételkedik, de amikor megérinti életének árát, a sebek helyét, belátja, hogy “Jézus él!”

Krisztusban szeretett testvérek! A húsvéti esemény meghaladja képzeletvilágunk határait, nem olyan történés, amiről részletekbe menőkig, kimerítően lehetne beszélni. Titok van benne, Istennek a titka és a világot megújító akarata. Jézus Krisztus feltámadásához közelíhetünk ugyan értelmünkkel és elméleteket is gyárthatunk ezzel kapcsolatban, de megérteni igazán csak hittel tudjuk. Mert Jézus Krisztus feltámadása bár történelmiséggel bír, mégsem sorolható a pusztán történelmi események közé. A húsvét nem történelem, nem egy egyszeri esemény, ami 2000 évvel ezelőtt bekövetkezett. A húsvét egy folyamat, ami bennünk, emberekben bontakozik ki.  De hogyan is történik ez? A már említett húsvéti jelekre gondolva, megfogalmazódhat bennünk a húsvéti megújulás hogyanja, mert:

• Azáltal, hogy felszabadítjuk életünket a bénító kötöttségektől, amelyek élő halottakká, kedvetlenné és céltalanná tesznek, mások felismerik, hogy Jézus él!
• Azáltal, hogy úgy vesszük ajkunkra a kedves ismerősnek vagy akár egy kellemetlen alaknak a nevét, hogy abban ott van az elfogadás, a megbocsátás, a megbecsülés, mások felismerik, hogy Jézus él!
• Azáltal, hogy tápláló kenyérként osztjuk meg időnket és kényelmünket azokkal, akiknek csak kis száraz morzsa jut az élet örömeiből, mások felismerik, hogy Jézus él!
• Azáltal, hogy észrevesszük mások sebeit és megpróbálunk enyhíteni a világ nyomorán, mások felismerik, hogy Jézus él!

         “Törekedjél arra, hogy te lásd meg elsőnek az elmozdított követ, talán az angyalokat is, de inkább magát Jézust.” - buzdít Nazianzi Szent Gergely. Ezt az élményt tartogatja Isten mindannyiunk számára húsvét ünnepén: találkozni Jézussal.

         Erre a találkozásra vágyott valaki és ezért tanácsot kért a paptól. Az elvitte őt egy csendes helyre és a következőket mondta neki: - Kérlek nagyon figyelj  arra, amit mondok neked. Most a feltámadt Úr itt van velünk. Hiszed-e ezt? Egy kis hallgatás után jött a válasz: - Igen, hiszem. - Akkor most figyelj arra, amit talán nehezebb lesz elhinned: Jézus Krisztus, a feltámadt Úr elfogad téged olyannak, amilyen vagy. Semmit sem kell tenned azért, hogy szeressen. Hiszed-e ezt? Most már hosszabb hallgatás következett, de megszületett a válasz: - Igen, hiszem, hogy Jézus, aki itt jelen van szeret engem. – Akkor - javasolta a pap -  mondj valamit Jézusnak!

         Kívánom, hogy ezen élményszerű dialógushoz vezessen el bennünket is húsvét szent ünnepe.