Pünkösd vasárnapja
Az Egyház él!
A Pünkösd a legrégibb keresztény ünnep, és egyben az Egyház születésnapja.
Évezredek óta állnak az egyiptomi piramisok. Hatalmas fáraók építették őket bámulatos technikával és még nagyobb emberi áldozatokkal. Ide temetkeztek sokszor kincseikkel együtt. Nem messze a piramisoktól ott áll a hatalmas szobor, a szfinx, és mozdulatlanul őrzi a régi hatalmasok örök álmát.
Éjjel nagyon hidegre hűl le a levegő, majd reggel a felkelő nap iszonyatos hőt bocsát ki magából, és felhevíti a szobrot. Ez a fizikai változás kitágítja a hatalmas szobor minden porcikáját, ami valami hangot bocsát ki magából… az arra menő bennszülöttek, a beduinok megállnak egy pillanatra, és azt mondják: ez a szobor él.
Itt a mi világunkban is van egy hatalmas és csodálatos mű, a kétezer éves Anyaszentegyház. Akik a történelem folyamán elmennek mellette, megállnak egy kicsit, megszemlélik, és azt mondják: az Egyház él.
Az Egyház él, mert az első Pünkösd napján tüzes lángnyelvek által isteni erő, a Tüzes Lélek éltető erőt sugárzott belé. A Lélek erőt öntött belé, bevilágította és megszentelte. Azóta az Egyház hangot ad és ma is halljuk, amikor megszólal.
A 2000 éves történelem tanú arra, hogy ez az Egyház mindig élt és mindig is élni fog. Élni fog az üldözések és támadások tüzében… Él és élni fog annak ellenére, hogy saját gyermekei is elárulják őt… Él és élni fog, mert Jézus garantálja: a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. A Szentlélek veletek lesz, ígéri Jézus, és megtanít benneteket mindenre. A Szentlélek megtanítja az Egyházat a túlélésre.
Az egykori szeminarista, Sztálin, a „vörös cár” egy napon azt kérdezte tisztjeitől: A Vatikánnak hány hadosztálya van? Egyetlen katonája sincs, felelték alantasai. A diktátor elcsodálkozott… Barátai megmérgezték.
Hruscsov az ötvenes években azt ígérte a szovjeteknek, hogy rövidesen a tévében megmutatja az utolsó papot. Pár év múlva kényszerlakhelyre került, és krumplit kapált… majd megérte azt az időt, amikor a tévében megmutatták az utolsó szovjet párttitkárt.
Alberto Moravia, a legerkölcstelenebb olasz író a milánói egyetemistáknak az ötvenes években ezt mondta: Olaszország elkerülte a reformációt, de csak azért, hogy a XX. században hitetlenné tegyük. Csak egy heti könyörtelen kóma után halhatott meg, egyre a Miatyánkot ismételte…
Az Egyház él!
Él annak ellenére, hogy az un. Egyesült Európa neoliberális, szabadkőműves építői, a nagy birodalom érdekében könyörtelen harcot folytatnak a katolikus egyház ellen. Az a világ, amely retteg a bűn fogalmának a létezésétől, csak egy valamitől fél: Az Egyháztól. Aggasztja őket a tény: még mindig létezik!
Az Egyház él, ma van 2013. születésnapja. Ő a mi közös anyánk, amely fájdalmakban szülte meg az elmúlt évszázadokat és kultúrát, életcélt adott a világnak.
Az Egyház él és mi ennek az Egyháznak vagyunk a gyermekei.
Az Egyház él, de mindehhez kell a hívek hűséges csoportja, az apostolok és a Szűzanya imádságos lelkülete. Engedjük a Lelket a szívünkbe térni, fogadjuk el ajándékait, hallgassuk sugallatait, tartsuk meg keresztségi és bérmálási ígéreteinket.
Kérjük a Lelket, hogy maradjon velünk és alakítsa át újra és újra a föld színét, mint azt a történelem folyamán annyiszor tette.
A Pünkösd figyelmeztetés: Az Egyház él, az Egyház a mi anyánk, és Jézus ígérete: a pokol hatalma sem vesz erőt rajta. Szeressük az Egyházat, legyünk hűségesek hozzá, hogy a világ rajtunk lássa meg: Az Egyház él!