Január 18 – Árpád-házi Szent Margit
 

    Szent Margit szülei fogadalma révén került a domonkos nővérek közé. Felnőtt fejjel maga is felvállalta szülei akaratát, teljes szívvel Istennek ajánlotta önmagát. Imádságával, a békéért való munkálkodásával szolgálta családját és nemzetét. Milyen jó lenne, ha ma is sok fiatal szülei szándékában Isten akaratát fedezné fel!

    Élete: A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laskaris Máriával együtt Dalmáciába menekült. Ott, Spalatóban, Klissza várában (Dalmáciában, a mai Horvátországban) született Szent Margit 1242-ben. Testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán, és Boldog Konstancia.

    A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve, szülei felajánlották Magyarországért és Istennek nevelték Margitot, fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet atyja építtetett. Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát. 1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Kereste a bőjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. A teljes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét.

    A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. Szentség hírében halt meg 1271. január 18-án a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban.

    Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánt is sürgette az eljárást. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, ezt tisztelői helyezték el ott halálának 700 éves évfordulóján.

    Szent Margit a magyar lányok védőszentje. Ez önmagában is felveti a kérdést: vajon ma a fiatal lányok mennyiben követik az ő példáját? A modern 'példaképek' mellett vajon ma is megállja helyét?

    Nyilván ma nem szívesen veszik az emberek, ha áldozathozatalra, lemondásra vagy önmegtagadásra szólítják fel őket. És a fiatalság különösképpen is ódzkodik tőle.

    Pedig minden emberközpontú filozófia (vegyük csak pl. a ma divatos keleti filozófiákat) is azt ajánlja, hogy önmagunk fékezésével, önmegtagadással lehet nagy eredményeket elérni minden területen (a nagy tudósok is lemondtak szórakozásról, néha még családról is, hogy a tudománynak éljenek és eredményes legyen munkásságuk).

    Így igazából azt kell, hogy mondjuk: Szent Margit ma is, most is igenis példakép. Még akkor is, ha kevesen akarják követni. Ráadásul, még valamit meg tud mutatni a ma ifjúságának: azt, hogy egy nemes cél érdekében érdemes - ha kell - még az életünkről is lemondani. Mint ahogy ő a hazáért, az országért szentelte Istennek életét, ma is szükség van arra, hogy az embereket, az egyházért, sokak üdvösségéért Istennek szenteljük, adjuk oda egész életünket. Így biztosan az okos szüzek közé fogunk tartozni, akik bemehetnek a menyegzőre és elérhetik boldogságukat.