Szent József
(március 19.)
Családapák példaképe
Önző, neoliberális, fogyasztó társadalomban élünk, mely társadalomnak egyik célkitűzése a családok szétbomlasztása, a keresztény hagyományok felszámolása. A mai ünnep igen alkalmas arra, hogy elgondolkodjuk, mit is jelent keresztény édesapának lenni.
A Szentírásban Szent József igaz férfiként jelenik meg, aki hallgatag, megértő, jámbor, szerény és önzetlen. Ahogy az ének mondja: „Lelke igaz, szíve tiszta.” Ha nem lett volna ilyen, akkor a názáreti Család sem lett volna a legboldogabb a világon.
A keresztény hagyomány Józsefet olyan embernek ábrázolja, aki nemigen szól bele az élet folyásába, hanem visszahúzódó, és kerüli a problémákat. Ezért sokan úgy vélik, hogy nem sok mondanivalója van a mai férfivilág számára.
A mai, divatos férfit másképpen képzeli el az erősebb nem. Mai felfogás szerint a férfi erőszakos, előtérben álló valaki kell hogy legyen, aki parancsol, titokban pénzt tart meg magának, szeretője van, nemigen szeret otthon lenni, a család apróbb problémáit észre sem veszi, nem mosogat, nem takarít és nemigen foglalkozik a gyerekekkel…
A keresztény pedagógia másra figyelmeztet.
Pestalozzi (1746-1827), a világ legnagyobb pedagógusa ezt írja:
„Az apa tekintélyében van valami szent. A családapa isteni intézményt képvisel, gyermekei engedelmességgel tartóznak neki, és úgy kell szeressék őt, mint olyan valakit, akit maga Isten bízott meg feladattal és szentelt meg…”
A mai világ ezt a felfogást túlhaladottnak véli. Gyakori az, hogy az ifjúság különköltözik, hogy úgymond egyedül legyenek – persze csak idézőjelben mondva… nekik senki se parancsoljon, még a Jóisten se… Csakhogy ha elveszítjük Istent, elveszítjük a jónak a fogalmát is. Ebben rejlik a mai ember legnagyobb tragédiája.
Az utóbbi évtizedekben a családok krízisét élte meg az ország.
A gazdaságilag centralizált, kommunista, nacionalista ideológia, erőszakolt urbanizálás, az ország etnikai tisztasága ellen elkövetett merényletek alapjában rázkódtatták meg a családokat. A faluról városra került nép elveszítette hagyományait, gyökereit, sőt még eredtét is.
Az un. piacgazdaságra valló átállás folyamata újabb, addig ismeretlen veszélyt jelentet a családok számára. A társadalom kettészakadása egyeseket milliárdossá, könyörtelenné tett, másokat elkeseredetté és korrupttá. Az erkölcstelenség szolgálatába állított média megfertőzi a családokat, főleg a fiatalságot és a gyermekeket…
Ezek a mai családok problémái.
Már XII. Piusz pápa írja:
„A rothadásnak indult társadalom a szétzüllesztett család romjaira épít.”
A mai család diagnózisát a legtalálóbban az ártatlan gyerekek fedezik fel. Egy gyermek mondta:
„Szeretném, ha édesapán néha-néha lemondana egy-egy labdarugó-mérkőzésről, ha nem ülne állandóan a televízió előtt, ha velem is játszana, ha együtt sétálnánk a városban és a parkban, és ha nem küldene bennünket a mamával a templomba, hanem ő is velünk jönne…” (RAI UNO)
Ezek a szavak igazak, mert ártatlan és romlatlan gyermek szívéből fakadnak. Ezeket meg kell szívlelni!
A család nagy szakértője, a belga Suenens bíboros a családapáknak ezeket ajánlja:
*Szeressenek otthon maradni még akkor is, ha a barátok köre szórakozásra csábítja őket.
*Segítsenek feleségüknek a házimunka elvégzésében. Az odavetett pénz önmagában nem jelent mindent.
*Ne feledjék el a családi ünnepeket, évfordulók, névnapok megtartását, apró ajándékokat…
*Ne várják el feleségüktől azt, amit ők maguk sem tartanak be: becsületesség, hűség, őszinteség…
*Ne csak beszéljenek, hanem legyen idejük a dolgokat megbeszélni, másokat meghallgatni.
*Legyen hitük, vallásos meggyőződésük és elveik. Hit, szeretet, szentségek és imádság nélkül még törzsfőnökök sem lehetünk, annál kevésbé családapák.
Befejezésként halljunk néhány szót Phil Bosmans egyik könyvéből. Ezeket írja:
„Élni, ez annyit jelent, hogy együtt élünk másokkal. Együtt élni másokkal annyit jelent, hogy megosztok velük mindent. Mások nélkül az élet, a szeretet, a boldogság nem lehet valóság, csak utópia. Millió szál köt bennünket másokhoz. Egyik élet függ a másiktól, egyetlen élet sem teljesedhet ki mások nélkül. Szemünk azért van, hogy észrevegyük a másikat, fülünk azért van, hogy felfigyeljünk a másikra, lábunk azért, hogy közelebb vigyen bennünket másokhoz, kezünket mások felé kell nyújtanunk, szívünk azért van, hogy másokat szeressünk vele…
Mondd el mindenkinek: fontos vagy nekem! Mondd ezt el sokféleképpen: egy mosollyal, kézfogással, elismerő szavakkal. Öleléssel, csókkal, szemed csillogásával… mondd el naponta mindenkinek: Fontos vagy nekem!”0