A hétfájdalmú rozsafüzér története, búcsúk

    XIII. Benedek pápa 1724 szeptember 26-án kelt "Redemptoris" brevejében 200 napi búcsút engedményezett minden Mi-Atyánk és Üdvözletért azoknak, kik töredelmesen meggyónva, vagy legalább gyónási igaz szándékkal ezen hét táblás fájdalmas rózsafüzért a tisztelendő szervita atyák valamely egyházában elimádkozzák; ugyan ezen búcsúkban részesülhetni minden pénteken (bármely helyen mondassék el e fájdalmas rózsafüzér), a nagyböjt minden napján, a hétfájdalmú anya főünnepén*) és ennek a nyolczada alatt.

         *) A nagyböjt 5-ik hetében eső fájdalmas péntek.

         Továbbá 100 napi búcsút adott azoknak, kik bármely helyen és napon imádkozzák.

         Végre: kik akár magánosan, akár mások társaságában mondják ezen rózsafüzért, még hét évi és hét negyvenednyi búcsút nyernek.

         Ugyanezért XII. Kelemen pápa, hogy a hívek szűz Mária fájdalmairól gyakrabban megemlékezzenek és iránta szeretetre gerjedjenek, 1734 december 12-én kiadott "Unigeniti" bullájában azonfölül, hogy a fönnevezett búcsúkat megerősítette, még a következőkkel szaporította: ki az említett rózsafüzért egy hónap lefolyta alatt naponkint elmondja, meggyónik, áldozik és az anyaszentegyházért imádkozik, minden bűnei bocsánatát és teljes búcsút nyer. Ki töredelmesen meggyónik, vagy legalább erős szándéka van gyónni, s elmondja ezen rózsafüzért, mindenkorra száz évi búcsúban részesül.

         Ki azt hétfőn, szerdán, pénteken és a parancsolt ünnepeken elimádkozza, meggyónik és áldozik, 150 évi búcsút nyer. Az pedig, ki hetenkint négyszer mondja el s szabad választása szerint az évnek valamely napján meggyónik, áldozik és ezen rózsafüzért elimádkozza, teljes búcsút nyer. Azoknak tovább, kik meggyónva mondják el ezen rózsafüzért, 200 évi búcsút adott. Végre azok, kik ily fájdalmas rózsafüzért folyvást magukkal hordoznak és gyakran gyónnak s áldoznak, mindenkor búcsút nyernek, ha misét vagy prédikácziót hallgatnak, vagy a betegekhez vitt Oltáriszentséget kísérik, vagy ellenségeket megbékítenek, vagy bűnösöket töredelemre indítanak stb., vagy pedig 7 Mi-Atyánkot és Üdvözletet mondván a lelki vagy testi irgalmasságnak valamely cselekedetét gyakorolják a mi Urunk Jézus Krisztus, vagy a Boldogságos Szűz, vagy más valamely szentnek tiszteletére.

         Az elősorolt búcsúkat megerősítették XIV. Benedek 1747 januá 16-án, és XIII. Kelemen 1763 március 15-én. Különben ezen búcsúk elnyerésére szükséges, hogy a rózsafüzérek a t. szerviták szerzetes házainak elöljárói vagy pedig ezen szerzet megbízottjai által legyenek megáldva, melyeket azután sem eladni, sem pedig ezen búcsúk megnyerésére kölcsön adni nem szabad; ellenkező esetben elvesztik a hozzájok csatolt búcsúengedményeket, mint ezt XIII. Benedek pápa idézett brevejében rendeli.