Június 24. - Keresztelő szent János születése
Nincs helye a bűnnek az életemben Egy Keresztelő János születésének ünnepéhez kötődő régi, német közmondás szerint "Szent János napján nincs hatalma az ördögnek". Nem tudom, honnan származik pontosan a mondás, de bizonyára gyakran lehetett az ünnepi szentmiséken elhangzó prédikációk fő témája a bűnbánat, mint János beszédének tárgya, s ennek köszönhetően sokan gyónhattak ilyenkor. Ahol ugyanis bűnbánat van és az emberek fontosnak tartják a szentgyónás elvégzését, amely során Isten eltörli bűneiket, ott valóban nincs hatalma az ördögnek.
Ha Keresztelő Szent János személyéről beszélünk, akkor csodákkal kísért születését és vértanúságát kell először is kiemelnünk, amelyek jelentőségét az is mutatja, hogy mindkettőt megünnepeljük az esztendő folyamán, bár - néhány kivételtől eltekintve - más szenteknek csak a haláluk, azaz mennyei születésük napján van ünnepük. János földi születésére ma, június 24-én emlékezünk, vértanúságának napja pedig augusztus 29-én van.
János születését különleges, csodás jelek kísérik. Evangéliumának elején - Jézus születésével mintegy párhuzamba állítva - Szent Lukács részletesen beszámol János születésének hírüladásáról és világra jöttéről. Szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek voltak, ezért emberileg nem gondolhattak arra, hogy gyermekük fog születni. Amikor az Isten által küldött angyal megjelenik Zakariásnak templomi szolgálata közben, és hírül hozza neki, hogy a Mindenható gyermekkel áldja meg házasságukat, ő nem hisz az isteni üzenetnek, ezért megnémul. Hangját csak a gyerek születésekor nyeri újra vissza, és hangos szóval magasztalja Istent, ahogyan erről az imént felolvasott evangéliumban hallottunk. Keresztelő János halála is jól ismert számunkra: János figyelmezteti Heródes királyt, hogy bűnt követ el azáltal, hogy feleségül vette sógornőjét, Heródiást. Emiatt Heródiás egy ünnepi lakoma alkalmával lefejezteti Jánost.
János születésének és halálának eseménye mellett azonban mindenképpen érdemes szót említenünk az ő nyilvános működéséről is. Az evangéliumok beszámolói szerint egy ideig a pusztában élt, majd amikor 30 éves korában a nyilvánosság elé lépett, "bűnbánatot és keresztséget hirdetett" (Lk 3,3). Személyével kapcsolatban tehát nem hallgathatunk a bűnbánatról és a keresztségről, amely az Egyház igehirdetésében a róla szóló prédikációknak két jellegzetes eleme. A hagyománynak ezt a sorát Szent Pál apostol kezdi meg, aki az Apostolok Cselekedetei szerint így beszélt Antióchiában: Jézus "érkezése előtt János Izrael egész népének a bűnbánat keresztségét hirdette" (ApCsel 13,24).
A bűnbánat és a keresztelés a Megváltó érkezésének előkészítése volt Keresztelő János részéről, s amikor az Egyház napjainkban ugyanezt hirdeti, akkor ezt Krisztus második eljövetelét várva teszi. Jézussal való találkozásunk feltétele az, hogy szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt fejezzük ki, hogy életünkben nincs helye a kísértéseknek és a bűnnek, hanem visszakerülünk az isteni kegyelem állapotába. Jézus a bűnbocsánat forrása számunkra, miként ezt a Keresztelő is hirdette, miután megkeresztelte az Urat a Jordán folyóban, s Őrá mutatva mondta: "Nézzétek, az Isten Báránya. Ő veszi el a világ bűneit" (Jn 1,29). Készítsük fel szívünket igaz bűnbánattal a Jézussal való találkozásra!