Június 29. -  Szent Péter és Pál

    Június 29-e Péter-Pál, az apostolfejedelem és a népek apostola közös ünnepe, vértanúhaláluk feltételezett emléknapja, az aratás kezdetének napja.

    Péter és Pál apostolok közös ünnepének egykor vigíliája és nyolcada is volt. A hagyomány szerint a két apostol ezen a napon szenvedett vértanúhalált Krisztus után 67-ben. Péter-Pál napját a hívő nép tisztelettel és illendően tartotta számon, ám nem kapcsolódnak hozzá szakrális népszokások. Hagyományviláguk így szegényes és másodlagos – írja Ünnepi kalendáriumában Bálint Sándor.

    Június 29-e, Péter-Pál napja az aratás kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza s kezdődhet az aratás. A népi megfigyelések szerint e napot követően vette kezdetét az igazi nyár. Kevés népszokás fűződik a naphoz, az aratás (más néven takarás) befejezését sokkal jelentősebb eseményként tartották számon. Az aratás kezdetéhez kevés néphiedelem tartozik.

    Szent Pál – eredeti nevén Saul, Saulus – szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges jogokat és előnyöket biztosított számára. Római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni. Pált római polgárjoga többször is megmentette. Január 25-én emlékezünk meg Szent Pál apostol megtéréséről.

    Pál apostol a pogányok között teljesítette apostoli küldetését: Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt: lerázta magáról a tűzbe. Azt is mesélik, hogy mindazok leszármazottai, akik szállást adtak Pálnak, védve voltak a mérges kígyóktól, ezért amikor fiaik születnek, az apák kígyókat tesznek bölcsőjükbe, hogy kipróbálják, valóban az ő fiaik-e – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

    Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Krisztus tanítványa, a katolikus tanítás szerint Róma első püspöke. Eredeti nevén Simonnak hívták (héber: figyelő, hallgató), Jézus adta a Péter nevet. A hagyomány szerint Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. A pápák, a halászok és Róma védőszentje.

    Szent Péter az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy megölje. Õ ment az Úrhoz a tengeren; színeváltozásakor és a leány feltámasztásakor őt választotta ki az Úr; pénzt talált a hal szájában, s a mennyország kulcsait bízta rá Isten; bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket; Pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével; meggyógyította a béna Aeneast, megkeresztelte Corneliust, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket; Heródes tömlöcbe záratta, ám egy angyal kiszabadította.