A Szentcsalád vasárnapja – A év

    Kedves Testvérek! Megdöbbenve hallottam valamelyik nap a rádióban, az elmúlt évben születettek számát. Mondanom sem kell, hogy rendkívül alacsony volt az 2013-as évben a megszületettek száma. Olyannyira, hogy közel 150 éve nem volt ilyen alacsony a népszaporulat. Megdöbbentő statisztika, melynek hallatán az ember óhatatlanul az emberiség kipusztulására gondol, mivel ez már évek ót így megy.

    De még inkább megdöbbentet az, hogy a kommentár a nők gyermekvállalási kedvéről kezdet el beszélni - mintha egyedül a nők dolga volna a gyermek vállalása és felnevelése, mintha nem is létezne már olyan dolog a társadalomban, hogy család.

    Sok család nem vállal gyereket, legfeljebb egyet, mert az olyan sokba kerül, azt fölnevelni, iskoláztatni. Úgy gondolkodnak sokan a gyermek felől, mint egy olyan dologról, mely ha akarom hozzátartozik az élethez, ha akarom nem. Megfeledkezik ez a szemlélet arról, hogy a gyermek egy ember, egy teljes értékű ember, melynek jogai vannak. Mindenekelőtt az élethez van joga, ha megfogant. S ha megszületik, akkor joga van, hogy családba szülessék, hogy legyen apja, anyja - esetleg még testvére is. Ezért nem lehet a nők gyermekvállalásáról beszélni, mert a gyermek alapvető és elidegeníthetetlen joga, hogy családban szülessék meg.

    A gyermekprobléma csak egy a sok közül, ami a családokat érinti, hogy a már szinte az unalomig hangoztatott válásról ne is beszéljünk.

    Ezzel az egész világon tapasztalható általános tévedéssel szemben az Egyház minden évben elénk állítja az igazi család példáját a Szent Család ünnepén, melyet mai is megünnepel az Anyaszentegyház. Elénk állítja Szűz Mária, Szent József és természetesen a Jézusból álló kicsiny meghitt családot.

    No persze könnyen azt lehet mondani, hogy könnyű volt nekik, mert ebben a családban élt és nevelkedett Jézus az Isten Fia és Isten eleve megóvta minden bajtól.

    Erre azt kell válaszolnom, hogy nem volt könnyű nekik. Azért, mert ebben a családban élt Jézus, az élő Isten Fia, azért még nem volt problémamentes, nem volt gondoktól, szenvedésektől mentes a Szent Család élete. Nézzük csak meg a Szentírás tanúságát!

    Már József és Mária jegyessége nem volt problémamentes. József el akarja bocsátani Máriát, mert nem tudja, hogy a gyermeke a Szentlélektől van. Az angyal figyelmezteti Józsefet álmában, hogy ne tegye ezt. A félreértés, a meg nem értés Mária és József között hányszor megismétlődött már a történelem folyamán a jegyesek között.

    Újabb gond a Szent Család életében: pontosan Jézus születése előtt Betlehembe kell menniük a népszámlálás miatt, pedig Názáretben mindent előkészítettek már Jézus születésére. S Betlehemben egy istállóban születik meg Jézus. Amikor a bölcsek jönnek látogatni az újszülött királyt, akkor azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy bementek a házba. Nem istállóról van már szó, mert József minden bizonnyal megteremtette megélhetésük alapjait Betlehemben és fedelet teremtett a Szent Család feje fölé. És ezt az épp kialakult otthonukat ismét menekülve kell maguk mögött hagyni a haragvó Heródes miatt. Hány, meg hány család kényszerült a történelem során, de még akár a jelenlévők között is futva elhagyni otthonát, s csak a legszükségesebbet vihette magával. Hányszor megismétlődik még ez a jelenet ma is a háborúk sújtotta vidékeken.

    Aztán olvashatjuk a Szentírásban a 12 éves Jézus történetét, aki elkezdi járni a maga útját, ott marad a Templomban szülei tudta nélkül, s csak három nap múlva találnak rá. S anyja kérdésére azt a meglepő és érthetetlen választ adja: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Hányszor megismétlődik ez a jelenet a családjainkban, mikor a gyermekek felnövekedve kezdik a maguk útját járni, ami a szülők számára sokszor oly érthetetlen.

    Ezek az idézett részek a Szentírásból, csak néhány villanásra idézik fel a Szent Család rejtett életét, de ezekből biztos: ugyanazok a váltsághelyzetek alakultak ki a názáreti Szent Családban, mint a mai családoknál. Akkor miért bukik bele oly sok család ma ezekbe a problémákba, válsághelyzetekbe és miért sikerült ez a Szent Családnak?

    Persze erre lehetne azt válaszolni, hogy a Szent Családot számtalanszor megsegítette a csoda az angyal megjelenésével, amikor tisztázta József előtt, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől van, amikor figyelmeztette Józsefet, hogy meneküljön Egyiptomba, amit a mai evangéliumban is hallottunk és még sorolhatnám tovább.

    Ez igaz, hogy az angyal figyelmezteti őket, de ezt ne képzeljük el, valami hallatlan látványos formában. Hiszen már a hittanosok is megtanulták, hogy az angyaloknak nincs testük, ők csak lélekből vannak. Tehát ők értelmünkön keresztül hatnak ránk, a lélek csendjében, az imádság csendjében. Ez a kulcsa annak, hogy a Szent Család átvészelte a válsághelyzeteket: szüntelen megvolt az imádság életükben. Imádkoztak egyénileg és közösen is. Józsefről olvassuk: "Igaz ember volt". Ez a kor nyelvén azt jelentette, hogy imádságos.

    Ez az ami hiányzik a mai családok életéből: a családi imádság - egyénileg és közösen. Szüntelen zajban élünk - kívül és belül -, nincs csend, amikor egymással beszélgethetnénk, amikor imádkozhatnánk, s a csöndben meghallanánk a lélek fülével Isten akaratát, mely számunkra mindig a legjobbat akarja.

    Ehelyett menekülünk a csendtől, menekülünk attól, hogy szembenézzünk a problémákkal, hogy megbeszéljük azokat, azt képzelvén, hogy majd maguktól megoldódnak. Állandóan valami szolgáltatja a háttérzajt otthonunkban. vagy a tévé vagy a rádió szól, csakhogy ne legyen csend. Figyeljük meg, hogy egy mai család otthonában a nappaliban, vagy a leginkább használt szobában mi van a középpontban a bútorok között: a televízió. Az ágy a székek, a fotelek mind mind feléje irányulnak, hogy csak belehuppanjon az ember az egyikbe, s máris élvezhesse az adást. Valahogy úgy vannak elrendezve a bútorok a tévé körül, mint ahogyan a templomban a padok az oltár felé irányulnak. Ez is mutatja: családunk szentélyében nem az Isten, hanem a tévé van a középpontban. S a család életében a nap csúcspontja, mikor leülnek a tévé elé megnézni egy filmet, mely alatt nem lehet beszélgetni, mert akkor az zavarja a máikat.

    Félreértés ne essék: nem a tévé ellen vagyok, csak az ellen, hogy a családok életében ez van a középpontban. Nem pedig az, mikor a család leül pár percre közösen imádkozni...

    Sok házasságot a templomban kötnek meg, de sokszor csak pusztán a ceremóniát keresik benne, vagy a szokásoknak akarnak eleget tenni. Megfeledkeznek a házastársak, hogy a templomi esküvő azt jelenti, hogy a házasság szentség: olyan szentség mint a szentmise, vagy a gyónás. És a szentségben egy harmadik valakivel találkozik férj és feleség: Jézus Krisztussal, aki segíteni akar rajtuk - ha engedik -, nem pedig közéjük akar állni. De hogy Krisztus segítségét észrevegyék a házasok, vagy egyáltalán észrevegyék azt, hogy velük van Jézus, aki segíteni akar, ahhoz le kell ülni és imádkozni. egyénileg és közösen.

    Tudom, hogy a jelenlévők többsége nagyszülő, akik úgy érezhetik, hogy ezek nem nekik szólnak. De igen azoknak, akik férj feleség együtt viselik idős koruk terheit éltük alkonyán. Azoknak akiknek gyermekeik, unokáik vannak. A legtöbb amit tehetnek értük a szüntelen imádság. Többet ér ez minden erőszakos rábeszélésnél, még ha arról is van szó, hogy arra próbáljuk meg rábeszélni őket, hogy jöjjenek el a templomba.

    És mit tehettek ti gyerekek a családért, a családotokért? Imádkozzatok ti is szüleitekért, azért, hogy mindjobban szeressék egymást és így titeket is. Mondjátok el nekik bátran: "Apu, anyu, imádkozom értetek", és ezzel is nagyon sokat tudtok segíteni nekik. Imádkozzatok azért is, hogy ti is mind jobban tudjátok őket szeretni. Ebben legyen példátok a gyermek Jézus, aki minden bizonnyal sokat imádkozott Máriáért és Józsefért, és szeretetét azzal mutatta ki irántuk, hogy engedelmes volt. Amen