Február 2. - Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

         Karácsony fényére emlékezünk 40 nappal karácsony után. A Világ Világosságának születését ünnepeltük, ma pedig Simeon szava nyomán, Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.

         Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. A mai ünnepen azért imádkozunk, legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.

         Urunk Bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt Jeruzsálemben is, Rómában is. Az Ószövetségben Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének. A karácsonykor gyulladt isteni Fény egyre nagyobb világosságot áraszt. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.

         A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz. Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét:

         - fényt ad, világít a sötétben
         - lángja barátságos fényt ad
         - meleget ad
         - önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
         - lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.

         A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.

         Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.

         Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani. II. János Pál pápa a mai napot az Istennek szentelt élet napjává nyilvánította, mert Urunk templomi bemutatása példája minden Istennek felajánlott életnek. Jézust bemutatták Istennek, de az evangélista tudatosan hallgat arról, hogy helyettes áldozattal megváltották volna, mert Jézus véglegesen az Istené volt, halálával önmagát ajánlotta föl, és váltott meg bennünket. Jézus az ellentmondás jele lett, a hit próbaköve. Vele szemben nem elegendő a látszólagos rokonszenv, amilyen Pilátusé is volt, egész személyiségünkben kell elköteleződnünk mellette.

         A mai ünnepet a szent találkozás ünnepének is szokás nevezni. Simeon és Anna prófétanő készült a Messiással való találkozásra. A papi vagy szerzetesi hivatás is nagy szent találkozás pillanata. Krisztus világosságának fényében a fiatal fölismeri élete értelmét. Öröm tölti el szívét, és benső fölszólítást érez arra, hogy önmagát felajánlva Istennek, az evangélium világosságát terjessze.