Évközi 16. vasárnap – A év (Mt 13,24-43)
A jó mag
Az elmúlt vasárnapi elmélkedés gondolatait folytatva a mai napon azt nézzük meg, hogy mit hirdetett egykor Jézus? Mi az ő tanításának tartalma? Milyen üzenetet hirdetett, s szavai miként érintenek bennünket?
Elsőként azt kell megemlítenünk, hogy Jézus szavaiban nem valamiféle emberi bölcsesség tükröződik vissza, hanem az az üdvözítő igazság, amit Isten, a mennyei Atya közölni akar velünk, emberekkel. A mi Urunk ezt mondja: „Én azt mondom, amit az Atyánál láttam. … Az igazságot mondtam nektek, amelyet az Istentől hallottam” (Jn 8,38-40). Hallgatói mindezt úgy érzékelték, hogy tanításában különleges erő rejlik. Ezért mondták róla: „Úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,29). Jézus igehirdetése bizonyos feszültséget teremt, választás elé állítja a hallgatóságot. Mindenkit arra késztet, hogy állást foglaljon a hallottakkal kapcsolatban. Azt érezzük, hogy nem maradhatunk közömbösek, nem engedhetjük el a fülünk mellett a tanítást, nem maradhatunk kívülállók. Megérint minket az Úr szava, az örömhír, a megtérésre való hívás, a szeretetre való buzdítás. A kérdés az, hogy befogadjuk-e a tanítást, engedjük-e, hogy átformálja életünket, vagy továbbra is ragaszkodunk a magunk okoskodásához.
Másodszor arra kell figyelnünk, hogy Jézus tanítása jó mag, tiszta búza. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. A búzáról és a konkolyról szóló példabeszédben két szempont kiemelendő: a megkülönböztetés és a türelem. A jó és a rossz megkülönböztetése bölcsességet, okosságot kíván tőlünk, hiszen a gonosz lélek, a sátán gyakran alkalmazza azt a csapdát, hogy a rosszat jónak tünteti fel. Nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. A kísértés természete ugyanis ilyen. Sok esetben már csak későn vesszük észre, hogy beleszaladtunk a sátán csapdájába és rossz irányba haladunk. Nekünk, keresztényeknek éppen azért kell rendszeresen imádkoznunk a Szentlélekhez, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Miközben Isten az üdvösség tanításának jó magját veti el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. A másik lényeges dolog a türelem. A rosszal, a bűnnel nem lehet eszement módon hadakozni. Hozzá kell ahhoz szoktatni magunkat, hogy jelen van a világban, jelen van körülöttünk, hatással van ránk, de nem adhatjuk át magunkat, életünket neki. Ha azt gondoljuk, hogy minket nem ér kísértés és minden rosszat távol tudunk magunktól tartani, akkor a sátán kiválóan végzi megtévesztő munkáját. A példabeszédben az úr engedi, hogy a jó növény és a konkoly együtt nőjön, de csak egy ideig. Az aratáskor majd a búza a magtárba, a konkoly a tűzre kerül.
Harmadszorra arról ejtsünk szót, hogy az igehirdetéssel megbízott apostolok és tanítványok valójában csak Jézus feltámadása után értik meg, hogy amit hirdetniük kell Jézus életéről és haláláról, az örömhír. Mesterük többször is említette ugyan, hogy „örömhírt hozott az embereknek,” de aligha értették korábban ennek jelentőségét. Krisztus tanításának megértésében a feltámadás fordulatot hoz, örömhírré alakítja az isteni üzenetet. A krisztusi örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Az Úr tanítását akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.
Imádság: Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!