Évközi 8. vasárnap – A év

Több az élet, mint az étel

    Jézus így tanít: „Ne aggodalmaskodjatok! Ne kérdezgessétek, mit eszünk, mit iszunk, mibe öltözködünk! Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe se gyűjtenek. Mennyei Atyátok táplálja őket. Nézzétek a mezők liliomait! Nem szőnek, nem fonnak. Mennyei Atyátok öltözteti őket.” (Mt 6,25–29)

    Mit akar mondani ezzel Jézus? Legyünk olyanok, mint a növények, mint az állatok, amelyek nem készítenek raktárakat, nem szőnek, és nem fonnak? Jézus nem erre akar tanítani minket.

    Az embert a Teremtő Isten ruházta fel előrelátással és értelemmel. Ránk bízta a Földet, hogy műveljük és őrizzük (Ter 2,7), hajtsuk uralmunk alá. Az ember természetéből fakad, hogy szőjön, fonjon, és csűrökbe gyűjtsön. Milyen nagy jótevői voltak az emberiségnek Pasteur, a Curie házaspár vagy Semmelweis Ignác, akik aggódva keresték a betegségek legyőzésének módját, segítették az embert, hogy a természet erőit a maga szolgálatába tudja állítani.

    Jézus nincs ellene a szorgalomnak, az előrelátásnak, az emberi erőfeszítésnek. Mégis azt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok! Nem több az élet, mint az étel? Nem több a test, mint a ruha? Ti elsősorban Isten királyságát keressétek!” (Mt 6,25.33) Az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátalálhassunk az Örök Szeretetre. Ehhez képest minden másodlagos. Ez kell hogy legyen az ember legelső, legfőbb gondja.

    Ha egy házasságban a férj és a feleség szerelme és hűsége megingathatatlan, akkor minden apró problémán mosolyogni tudnak. Mivel a kapcsolatuk sziklaszilárd alapján állnak, ehhez képest minden csekélységnek látszik, minden nehézséggel derűsen tudnak szembenézni. Ha az életünk sziklaalapja Isten szeretete, akkor minden más gond eltörpül. Ne aggodalmaskodjatok!

         Ha Mózes elkezdte volna számolgatni, hogyan vezethetné ki a rabszolga népet a pusztán át, akkor soha bele sem vágott volna ebbe a vállalkozásba. Így kérdezi Izajás próféta: „Hol van már, aki számolt? Hol van, aki mérlegelt?” (Iz 33,18) A szeretet, ha igazi, mindig pazarol. Krisztus arra tanít, hogy nagylelkűen éljük az életünket, és arra, hogy rövid életünk folyamán figyeljünk arra, ami valóban fontos, hogy megtanuljunk szeretni.

    Egy kétgyermekes édesanya, aki hét éven át küzdött a rákkal, ezt írta nem sokkal a halála előtt: „Egy ismerősöm azt mondta, hogy az anyósa rendszeresen lát engem a családommal a templomban a szentmisén, és nem érti, hogy nem fordultam még el Istentől, amikor ennyi csapás ér. Nagyon megdöbbentem ezen, és megmagyaráztam neki, hogy én Belőle táplálkozom, Ő ad erőt a küzdelemhez. Én teljesen rábíztam magam, és nincs halálfélelmem. Nagyon boldog vagyok, hogy Jézus kezét foghatom, és Vele járom a keresztutat. Ez az út nehéz, nagyon nehéz, ezt betegtársaim is jól tudják. De nem egyedül küzdünk. Vegyük észre a sok szeretetet és segítséget, amely körülvesz. A Szűzanyát, aki végigkísér – ő Édesanyámat jelképezi – és az egész családomat, akik egyfolytában gondoskodnak rólam... A mai világban mindenhonnan azt halljuk, hogy a legdrágább kincs az egészség. Szedjünk ilyen meg olyan vitaminokat... Nem, testvérek, nem az egészség a legdrágább kincs. A legdrágább kincs, a legfőbb érték a krisztusi szeretet. Aki ezt nem tapasztalja meg ebben az életben, az lehet bármilyen egészséges, sohasem lesz boldog...”

    Milyen megrendítő ez. Egy fiatal édesanya a halála előtt nem sokkal azt írja, hogy nem az egészség a legfontosabb. Több az élet az eledelnél. Arra kaptuk az életünket, hogy szeressünk, hogy odaadjuk Istennek és felebarátainknak.