Évközi 3. vasárnap – A év (Mt 4,12–13)

Jézus megszólít

    A keresztény ember olyasvalaki, aki találkozott egy eseménnyel, mely közel kétezer éve történt egy kis, félreeső országban, hatása azonban ma is lüktető energiával sugárzik.

    Ez az esemény pedig nem más, mint az, hogy egy Jézus nevű ember elkezdett tanítani Galilea falvaiban. A tanítása nyomán megindult mozgalmat nemsokára elnyomták, vérbe fojtották: Jézust megölték. Isten azonban halála után életre keltette, feltámasztotta őt, és megtette mindenki és a mindenség urává.

    Ennek az eseménynek a mai hatását Japánban működő misszionáriusként Nemeshegyi Péter, jezsuita is megtapasztalta, amikor japán emberek, fiatalok és öregek, férfiak és nők, munkások és egyetemi tanárok nyitott szívvel hallgatták a Jézusról szóló evangéliumot, hittel elfogadták azt, életüket és értékrendjüket hozzá idomították, és az örök élet reményében folytatták életüket. Hogyan lehetséges, hogy egy kétezer éve történt esemény ennyi idő elteltével, a földgolyó másik felén ilyen hatást fejtsen ki? Csak úgy, hogy ez az esemény az örök, mindenható Isten műve, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

    Máté evangéliuma Márk nyomán írja le Jézus fellépését, kissé lerövidítve Jézus szavait. Érdemes azonban, Márkot követve, teljes egészükben idézni azokat: „Betelt az idő, elközelgett az Isten országa, térjetek meg, és higgyetek az örömhírben” (Mk 1,15). Tehát: az Isten által irányított világtörténelemben elérkezett egy különleges időpont, amelyben megtörténik a teljes, végleges, egyetemes isteni kinyilatkoztatás. Közelivé vált az Isten jóságos, megbocsátó királyi uralma.

    Az „Isten országa” kifejezés (basileia) e szövegben ezt az isteni uralmat jelenti. Jézus ennek az uralomnak konkrét jele és megvalósítója. A vele találkozó ember feladata, hogy „megtérjen és higgyen”, vagyis egész életét Jézus szavaira hangolja, és fogadja el őt az Isten szeretetének végső megjelenéseként. Máté, Márkot követve, mindjárt leírja azt is, hogy miként fogadták el az első tanítványok Jézus e kinyilatkoztatását. Egyszerű galileai halászemberek voltak, akik hálóik javításával és kivetésével foglalatoskodtak. Amikor azonban Jézus megszólította őket, egyszeriben otthagyták addigi elfoglaltságaikat, és belevetették magukat a Jézus által mutatott új életbe.

    Az evangéliumok azután leírják ennek a Jézus-eseménynek a kibontakozását: csak rövid három évig járta Galilea és Júdea falvait Jézus, sokan hittek benne és követték őt, de egyre erősödött az ellenállás is, míg végül az akkori vezetőség, a zsidók és a rómaiak összefogva, megölésével el akarták fojtani ezt az őket zavaró hangot. Úgy tűnt, hogy sikerül is nekik, de három nap múlva teljesen megfordul a helyzet, és elkezdődik a Jézusban mint Isten Fiában, a Megváltóban, Üdvözítőben és végső Mértékadóban hívők mozgalma, mely töretlenül hömpölyög tovább a századokon át a Föld végső határáig.

    Apostolok boldog kara, dicséretes nagy próféták, hősies vértanúk, bölcs hittudósok, minden nép és nemzet fiai, a szeretetet korlátlanul élő jó emberek, apák, anyák, szerzetesek és világiak, megszámlálhatatlanul sokan menetelnek Jézus nyomán, hordozván keresztjüket a Jézus feltámadásában való részesedés felé. Beállhatunk mi is a mai szentmisén ebbe a nagy menetelésbe.