Hamvazószerda 

    A Szentírás szerint „miután Jézus megkeresztelkedett, a Lélek a pusztába vitte. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.” Amint Jézus negyven napig böjtölt és imádkozott, és közben felkészült nyilvános működésére, úgy akar a kereszténység is negyven napig visszavonulni a világ zajától, és ebben a szent negyven napban erőteljesebben Istenhez fordulni. Ennek a bűnbánati szent időnek első napja a hamvazószerda, amely a keresztre feszített Üdvözítő feltámadásának szent éjszakáján, nagyszombaton ér véget.

    Hamvazószerda a nagyböjt kezdete, szigorú böjti nap. Nevét a hamu megáldásából, illetve annak a hívek homlokára szórásából kapta, amit hamvazásnak nevezünk. Az előző évi virágvasárnapján megáldott barka elégetéséből visszamaradt hamuval a szertartásvégző pap a bűnbánat jeleként kereszt alakban meghinti a hívek fejét, és közben az „Emlékezzél meg, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!” vagy „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” felszólítást mondja.

    Az első figyelmeztetés a teremtést és elmúlást juttatja eszünkbe, vagyis azt, hogy használjuk ki jól az időt, mert egyszer számot kell adnunk életünkről. A második figyelmeztetés pedig a nagyböjti idő programját eleveníti fel: Az evilági életmódtól, bűneinktől forduljunk el, és elkövetett bűneinkért tartsunk bűnbánatot, mert így jobban be tudjuk fogadni és meg tudjuk élni életünket az evangélium tanítása szerint.

    Az egyház ehhez biztosítja a negyvennapos időkeretet az elcsendesedéssel, az értünk szenvedő Krisztus követésével, a keresztút végzésével, a nagyböjti lelki napok tartásával. De ez csak a keret. Tartalommal mindenki maga kell hogy megtöltse hite, egyénisége, lelki igénye szerint.

    Tény: mindannyian esendők, gyengék, bűnösök vagyunk. Ezt be kell látnunk. Ha beismertük, meg kell bánnunk, sajnálnunk kell, hogy ehhez sokszor tudatosan is hozzájárultunk. Utána el kell határoznunk, hogy a jövőben szorosabb kapcsolatban akarunk lenni a minket kereszthalálig szerető Istennel, következésképp önmagunkkal, embertársainkkal és a természettel. Ezért a jövőben csak a jót szeretnők tenni, a rosszat kerülni akarjuk. Ez a nagyböjt, a bűnbánat (szent gyónás) lényege.

    Adja meg mindannyiunknak, hogy a fejünket érő hamu egészen mélyre, lelkünkig hasson, hogy lelkileg újjászülessünk, és hitelesebb keresztény-, és igazabb emberi életet tudjunk élni a nagyböjt folyamán, és utána a feltámadás örömével, amint azt a következő limerick is kifejezi:

Hamvazószerda

Friss hamu hull a homlokomra,
mely gőgös, mint sziklák orma,
de a lelkem illeti,
s így a rosszat megveti,
mintha újjászületett volna.
Ámen.