Pásztorlevél Nagyböjt negyedik vasárnapjára

    Nagyböjt szent idejét éljük, amely Húsvétra készít fel bennünket.. A keresztségre készülőket tanítja, a hívőket pedig emlékezteti a keresztség felvételére és buzdítja a bűnbánat fontosságára (vö. VSLR 27).

    A mai vasárnap evangéliuma rámutat arra, hogy mindnyájan lelkilegvakok, betegek vagyunk. Orvosra és gyógyítási eszközökre van szükségünk. Ilyen eszközök a keresztség és a bűnbánat szentsége.

    A keresztség szentsége eltöröl minden bűnt: az eredeti bűnt, az összes személyes bűnt, sőt a bűnökért járó büntetést is. A keresztség kaput nyit a megújuló életnek, amelyet már nem szorongat a bűnös múlt, hanem helyette már a mennyei boldogság édessége és gyönyörűsége érződik. Isten hatalma lép közbeés érezteti hatását a mi üdvösségünk érdekében. Ez a hatás azonban nem befolyásolja a mi emberi gyöngeségünket. Esendőségünket ezáltal nem veszi el.

    Mindnyájan gyöngék és bűnösök vagyunk. Minden hibánkért bocsánatot kell kérnünk. Bár nem vehetjük fel másodszor, vagy harmadszor a keresztséget, hogy megszabaduljunk bűneinktől, adva van egy másik szentség, a szentgyónás, amely megújítja a keresztség kegyelmét. Olyan ez, mintha újra megkeresztelkednénk. Az Úr Jézus soha nem szűnik meg megbocsátani. Szentatyánk, Ferenc pápa mondja:„Ne féljetek bocsánatot kérni! Isten nem fárad bele a megbocsátásba.” A keresztség kaput nyit. De ha a bűneink, gyöngeségeink ezt a kaput becsukják, a szentgyónás újra kitárja, mert ez a „második mentő őv”, ahogy a bűnbocsánat szentségét nevezi egy ősrégi, ókeresztény írás a második századból (Hermespásztor). Mintegy második keresztség, mely sokat megbocsát és világosságot ad, hogy követhessük az Urat. Ez az Úr kegyelme!

    Elsősorban tudnunk kell, hogy a bűnök megbocsátója maga a Szentlélek. Amikor Jézus először jelent meg feltámadása után az apostoloknak, rájuk lehelt és ezt mondta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad”(Jn 20, 22-23). Jézus az ő megdicsőült testében új ember, aki felajánlja húsvét ajándékait, mint halálának és feltámadásának gyümölcsét. Mik ezek az ajándékok? Békesség, öröm, bűnbocsánat, küldetés. Legfőbb ajándék pedig a Szentlélek, akimindezeknek a forrása. Mindezek az ajándékok a Szentlélektől származnak. Jézus lehelete szavai kíséretében úgy adja a Lelket, mint az új életet.

    Mielőtt azonban Jézus rájuk lehelte a Szentlelket, mint ajándékot, megmutatta apostolainak a sebeket a kezén, lábán és az oldalán. Ez volt az ára ami üdvösségünknek. A Szentlélek „Jézus sebein át” adja a megbocsátást. Ezek a sebek maradandóak. A mennyben most is látja az Atya, mivel váltott meg minket Jézus. Az Ő sebei hozták meg nekünk a bocsánatot és a gyógyulást. Így áldozta fel Jézus az ő életét értünk, a mi békességünkért, örömünkért, lelkünkért, és bűneink bocsánatáért.

    Jézus végül is az apostolokra ruházta rá a bűnbocsánat hatalmát. Vajon mit jelent ez? Hogyan értsük azt, hogy ember bocsáthat meg bűnöket? Mivel ezt nem könnyű megérteni, szenteljünk rá egy kis figyelmet.

    Bűnöket ugyan csak Isten bocsáthat meg, Jézus azonban az Egyháznak adta a kulcsok hatalmát. Úgy rendelte, hogy akik hozzá és Egyházához tartoznak, azok az Egyház szolgálata által (ministerium) kapják meg Isten bocsánatát. Az apostolok lelkipásztori szolgálata által érkezik hozzánk Isten irgalma, bűneink megbocsátása és az öröm ajándéka. Isten megbocsát mindenkinek, akiszemélyesen hozzá fordul. A keresztény azonban az Egyházban kapcsolódik Krisztushoz, szent közösséget alkotva (communitas). Ez ajándék, gondoskodás, védelem és bizonyosság, hogy Isten nekünk megbocsátott. Az Egyház, mely szent, ugyanakkor bűnbánatra szorul, végigkíséri életünket. Nem uralkodik, hanem szolgál és örömmel kínálja fel a kulcsok hatalmát a megtérőknek.

    Napjainkban, az individualizmus és a szubjektivizmus korában, sokan nem értik az Egyház megbocsátó küldetését és hatalmát. Isten mindenkinek megbocsát, de mi, keresztények Krisztussal vagyunk közösségben, Krisztus pedig az Egyházzal. Ez nekünk ajándék, gondoskodás, védelem és bizonyosság, hogy Isten megbocsátott.

    A pap itt a bűnbocsánat eszköze. Ő, aki olyan, mint mi, maga is rászorulIsten irgalmára, valódi közvetítője Isten irgalmának és határtalan szeretetének. Isten bocsánata mintegy ajándék az Egyháznak a pap szolgálata által. A papok is, püspökök is gyónnak. „Mindnyájan bűnösök vagyunk. A pápa is gyón, két hetente, mert ő is bűnös!” – mondta a Szentatya 2013. november 20- án az általános kihallgatáson.

    A gyóntató meghallgatja a gyónót, tanácsot ad neki és feloldoz, mert mindnyájan rászorulunk a megbocsátásra. Hallani olykor olyan véleményt is,hogy valaki egyenesen az Istennek gyón. Isten ugyan mindig hall minket, de a gyónás szentségében a papot küldi, hogy közvetítse Isten bocsánatát. Ez jelenti a bizonyosságot a megbocsátásról az Egyház nevében. „Isten mindig megbocsát. Nem fárad bele a megbocsátásba.” Így nekünk sem szabad belefáradni abocsánat kérésbe.

    „Az a szolgálat, amit a pap Isten nevében végez a bűnök bocsánatára, nagyon érzékeny. Lelki békét igényel, sok türelmet, megértést, jó és irgalmas szívet. Fontos, hogy a gyóntató pap szívében béke honoljon, ne legyen ideges, tudjon reményt önteni a szívekbe és tudjon nyugalmat teremteni a gyónó lelkében. Legyen tudatában annak, hogy aki gyónni megy, Isten irgalmát keresi, akárcsak azok az emberek, akik annak idején Jézushoz járultak, hogy meggyógyítsa őket. A hívek elvárják, hogy megtalálják a papokban Isten irgalmának közvetítőit” – mondta a Szentatya az említett kihallgatáson. Imádkozzunk a gyóntatóinkért, hogy Isten irgalmának valóban jóságos és türelmes közvetítői legyenek számunkra.

    A méltóságteljes szentgyónás megfelelő időt igényel. Az első péntek előtti, illetve a nagy ünnepek előtti közös gyóntatásokon kívül, egyházmegyénkben bevett szokás, hogy a köznapi szentmisék előtt legalább fél órával naponta van gyónási lehetőség. Ahol több pap van, ott vasárnap is kell gyóntatni, akár a szentmise alatt is.

    A Szentatya buzdít, hogy nem kell félni s szentgyónástól: „Akeresztséggel párosul a hit és a bűnbocsánat. A bűnbánat szentsége valójábanmintegy „második keresztség” mely az elsőhöz kötődik, amelyet megerősít és megújít. Ezek szerint a mi keresztségünk napja kiinduló pontja egy csodálatos útnak, mely Istenhez vezet. Ez az út valójában az életünk útja, melyen bukások és megtérések vannak és állandó segítségünkre van a bűnbánat szentsége. Amikor tehát gyónni megyünk, megvalljuk gyöngeségeinket, bűneinket, Jézushoz megyünk bocsánatért, segítségért, közben pedig megújítjuk és erősítjük keresztségünket. Ez benne a szép! Mintha minden gyónásban a keresztségünk napját ünnepelnénk. A gyónás tehát nem valami kényszer-vallatás, hanem a keresztelésünk napjának az ünnepe! Megőrzése fehér ruhánknak, keresztény méltóságunknak!” (2013. nov. 13).

    Kedves Testvérek! Vajon tudatában vagyunk-e annak, észrevettük-e,hogy az Egyházunk szép és rendkívüli ajándékokkal ruházta fel az Isten? Örülünk-e annak, hogy mennyei Atyánk így törődik velünk és gondoskodik rólunk? Értékeljük-e mindezt? Ne feledjük, hogy Isten türelmes és úgy vár minket, mint a bibliai apa az ő elveszett, tékozló fiát. A pap szolgálata által Isten minket gyógyít, visszaadja lelki szemeinket, hogy helyesen lássuk Istent és embertársainkat, sőt önmagunkat is.

    Az irgalmas Isten átölel minket, megáld békével, hogy tovább haladhassunk a hozzá vezető úton és eljuthassunk az ő örök örömébe, részünk lehessen Isten életében. Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú + és a Szentlélek. Amen.

+Mons. Viliam Judák, nyitraimegyéspüspök

    (Ez a Pásztorlevél felolvasandó nagyböjt 4. vasárnapján – 2014.3.30-án ahomília helyett. Hozzáfűzhető időszerű hirdetés a húsvéti gyóntatással kapcsolatban.)