Anyák napja
Szeretet és hála
Neked ajánljuk, Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát! – Így köszönti a katolikus világ májusban Máriát. Ennek a hónapnak a második vasárnapja Anyák napja – Mária megosztja a neki járó tiszteletet a földi édesanyákkal. Anyák napja van!
- Édesanyánk nevét ejtjük ki először.
- Ez a szó, hogy „anyu” a legtöbbször előforduló szó gyermekkorunk szótárában.
- Az a szó, hogy „anyám” volt az utolsó szó sok fronton haldokló katona ajkán.
- Még a haldokló öregek is életük utolsó perceiben a szülői házat keresik, és az édesanya biztonságot nyújtó kezei után nyúlnak.
- Nem véletlen, hogy az anyai szeretettől volt átfűtve maga Jézus is, aki halálában és legnagyobb kínjában az ő édesanyja felé fordul.
A mai szekularizált, cinikus és nihilista világ ebből a szent szóból és fogalomból is csúfot űzött. A magasztos édesanyai hivatást a társadalmi gépezet megviselt csavarjává alacsonyította le. Valamikor még az úton álló rablók szíve is megenyhült az „édesanya” szó hallatára és emlékére… Ma már sok, magát becsületesnek mondó emberben sem vált ki különösebb érzést: vénasszony… öregasszony… vén boszorkány… hogy ne mondjak egyebet… A nihilizmus és az élet, amely kimerül a vegetálásban és az állati ösztönök kielégítésében, nemcsak Istentől fosztotta meg a világot, hanem a legnemesebb emberi érzéstől – az édesanyák szeretetétől is…
Nem csoda! Két kőtáblát összetörtek… a tízparancsolatot kijátsszák, cinikusan beszélnek róla, sokan nem is ismerik, hogy ilyen is van: apádat és anyádat tiszteljed!
Kérdezzük meg ma itt a templomban: Mit jelent ez a szó „édesanya” a számunkra? Normális felelet: mindent! Mindezt a MINDENT nem lehet az évnek egy napján – Anyák napján – egy szál virággal, verssel, csokoládéval elintézni és kiegyenlíteni.
- Nézz egy újszülöttre, és észre kell venned, hogy ez a legtehetetlenebb a világon. Az édesanya érdeméből lesz belőle EMBER!
- Az első szót életünkben ajkáról lestük el… az első imát tőle tanultuk…
- Az első lépésre ő segített… ő indított az élet útjára az ő aggódásával és szeretetével…
- Sokat tudunk az apákról… munkájáról, verejtékéről… reggel elmegy… elmennek az édesanyák is… de hazatérve ők azok, akik asztalt terítenek… mosnak… takarítanak… dolgoznak… és igyekeznek belőlünk hasznos embert nevelni a társadalomnak…
Ha nem sikerül? Talán megáll az ő szeretetük, jó tanácsuk, hitük, bizalmuk, aggodalmuk? Nem!
Sokan Szent Mónikák közülük, akik 40 évet, egy életet aggódnak és sírnak át csak azért, mert gyermekeik vannak… szeretik őket. Együtt éreznek velük, és a jó számára akarják megtartani őket… aggódnak azért a boldogságért, amely olyan törékeny, és a gyermekek olyan felelőtlenül bánnak vele.
Nem jó gyerek az, aki édesanyjából keserű szavakat vált ki. Ilyen szavakat: a sírba teszel, fiam! Megeszed az egészségemet, lányom! – Ilyen szavakat a kétségbeesett anyai szeretet tud szülni csupán, és a kétségbeesett fájdalommal teli léleknek az akkordjai pendülnek meg.
Valaki azt mondta: Éveket kellene éjjel-nappal átaludni megszakítás nélkül az édesanyáknak csupán azért, hogy bepótolják az álmatlan éjszakákat, amelyeket gyermekeikért áldoztak fel…
Semmi sem visszataszítóbb, mint egy:
- elégedetlen gyerek
- követelőző…, pénzt, divatot hajhászó, de semmi áldozatoz nem vállaló gyerek!
- Az arab gyermek, mikor anyjának szobájába megy – leveti cipőjét, mert az a hely szent!
Ők pogányok, mi keresztények vagyunk. Figyelmeztetnie kellene ennek a szokásnak a mai gyermekeket arra, hogy ne vigyék haza mindazt a durvaságot és gátlástalanságot, amit az utcán szednek össze… kíméljék meg szüleiket felelőtlen igényeikkel…
A mai ünnep ne legyen csupán egy nap, amikor virágot adunk… csokoládét… verset mondunk…
Legyen lelkiismeret-vizsgálat napja:
- köszönet azok számára, akiknek képtelenek vagyunk megköszönni mindazt, amit értünk tettek!
- imádság akkor, ha már nincsenek köztünk…
Ha ezt nem tesszük, akkor elnyel bennünket az a cinikus világ, amely már úgyis tönkretett mindent a környezetünkben!
A szentmisében pedig kérjük Isten áldását az édesanyákra! Ámen.