Évközi 11. vasárnap – C  év

Mert nagyon szeretett

    Egy faluban hamar terjednek a hírek. Jók és rosszak egyaránt. A rosszak hamarabb. Az asszony bűne is gyorsan terjedt, miután kitudódott. Csak egyszer történt meg, de az elég volt a hír terjedéséhez. A többi asszony rögtön az erkölcsi tökéletesség magaslatára képzelte magát. Elítélték. Közeledtére elnémultak az utcán, távolodtára újból pletykálni kezdtek róla. A boltban hátrébb húzódtak tőle sorbanállás közben, az egyik anyuka pedig szólt az iskolában a tanítónak, hogy az ő gyereke ne üljön többé ilyen bűnös asszony gyereke mellett. Egyetlen helyet talált a faluban, ahol nem bántották. Itt lelke mélyén ezt hallotta: „Én nem ítéllek el. Bűnöd bocsánatot nyert. Menj békével!” Ide minden nap betért, hogy hallja az irgalmasság szavát.

Lukács szerint Jézus betér Simon házába, akiről annyit tudunk meg, hogy a farizeusok csoportjához tartozik. Jószándékáról tanúskodik, hogy vendégül látja Jézust. Az étkezést egy váratlan vendég zavarja meg, a bűnös asszony hívatlanul érkezik, és Jézushoz megy. Könnyei, sírása, Jézus lábának csókkal illetése, az olajjal való megkenés és a hajával történő megtörlése alázatának, szeretetének, hálájának a kifejezése. E cselekedetei pontosan elárulják, hogy mit érez Jézus iránt, hiszen tette messze felülmúlja a tisztelet szokásos mértékét.

Közben a vendéglátó érzéseire, gondolataira is fény derül. Ha azért hívta meg Jézust, hogy meggyőződhessen arról, hogy próféta, akkor először csalódnia kell. Azt gondolja magában, hogy vendége nem lehet próféta, mert akkor tudná, hogy ki az a nő, aki megkeni a lábát. A próféták sajátos jellemvonása, hogy belelátnak az emberek belső világába, még ismeretlen személyek esetében is. Ha Jézus nem tudja, hogy az őt érintő asszony egy nyilvános bűnös, akkor nem lehet igazi próféta, legalábbis ezt gondolja Simon farizeus. A következő pillanatban azonban kiderül, hogy Jézus éppen az ő benső világába, gondolataiba lát bele. Kitalálja, hogy mi jár a fejében, és ki nem mondott kételkedésére válaszolva mond egy példázatot. A történettel azonban Jézusnak nem az a szándéka, hogy prófétai mivoltát bizonyítsa, hanem hogy tanítást adjon a bűnök megbocsátásáról, arról, hogy Isten irgalma az ember minden bűnét képes eltörölni.

A történet során Jézus figyelme fokozatosan terelődik az asszonyra. Először nem szól hozzá, némán tűri, hogy megérintse és olajjal megkenje lábát. Ezt követően védelmébe veszi a farizeussal szemben. Harmadik lépésként már az asszony felé fordul, és feltárja cselekedetének okát, tudniillik, az iránta érzett szeretetet és hálát. Végül pedig megszólítja az asszonyt, és bűnei megbocsátásáról beszél ily módon: „Bocsánatot nyertek bűneid” (Lk 7,48), majd pedig a többi vendég csodálkozására reagálva hozzáteszi: „A hited megszabadított téged. Menj békével!” (Lk 7,50).

Az ember régi tapasztalata, hogy a bűnök megbocsátása Isten joga. Bűneink terhe alól nem oldozhatjuk fel magunkat, és más embertől sem kaphatunk feloldozást. Az irgalmas Isten bocsát meg nekünk, akihez a hívő ember fordul. Aki nem hisz Istenben, annak nincs kihez fordulnia bűnei bocsánatáért. Tehát már önmagában a bűnbánat, a bocsánatkérés azt jelzi, hogy hiszünk az irgalmas Istenben, és hiszünk abban, hogy ő nem büntetni akar minket, hanem kész a megbocsátásra. A bűnbánat sokaknál Istentől vagy a bűnökért járó büntetéstől való félelemből ered. Ezzel szemben a tökéletes bánat azt jelenti, hogy nem félelemből, hanem Isten iránti szeretetből fájlaljuk bűneinket. Ennek fényében értjük meg, hogy miért mondja Jézus a bűnös vagy inkább bűneit bánó asszonyról: „Sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett” (Lk 7,47).

Bűnbánatunk fakadjon mindig Isten iránti őszinte szeretetből! Isten szeretetét érezni felemelő élmény. Isten megbocsátásában részesülni szintén felemelő, a bűnös életből kiemelő élmény. A bűnbánatban e két szeretet találkozik.

Irgalomban gazdag Istenünk! Hiszünk abban, hogy nem büntetni akarsz minket, hanem mindenkor kész vagy a megbocsátásra. A bűnbánat egyeseknél talán a tőled vagy a büntetéstől való félelemből ered, de mi igaz és tökéletes bánatunk jeleként az irántad való szeretetből fájlaljuk vétkeinket. A te megbocsátó szeretetedet megtapasztalni csodálatos, felemelő élmény. Emelj fel minket irgalmaddal! Emelj magadhoz minket szereteteddel! Hisszük, hogy veled, a mi irgalmas Atyánkkal találkozunk a halál után. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!