Urunk megkeresztelkedése

    Krisztus Urunk megkeresztelkedésének ünnepén óhatatlanul eszünkbe jut a mi keresztségünk, már csak pusztán a szó hallatán. Éppen ezért megragadom most az alkalmat, hogy a keresztség szentségéről beszéljek. Annál is inkább, mert ez a szentség kereszténységünk kulcsa. Ha tehát egy kicsit is komolyan vesszük hitünket, tisztában kell lennünk keresztségünk jelentésével és feladatával. Tisztázni kell már csak azért is e szentséget, mert érezzük, hogy valami nincs rendjén akörül, hogy megkereszteljük azokat a gyermekeket, akiknek szülei kérik számukra ezt, s aztán nem látjuk őket hosszú ideig, vagy soha.

    Ez azért törtönik, mert a keresztséget sokszor mint egy szertartást szemléljük, ami az ember életében egy egyszeri esemény, amelyre ráadásul a többség nem is emlékszik mert kisgyermekkorában keresztelték meg. A keresztség szentségénél, és más szentségeknél is azt kell meglátnunk, hogy nem egyszeri, elszigetelt esemény, hanem a szertartás egy folyamat kezdőpontja.

    A baj gyökere az, legalább is úgy tünik, hogy nincs jelen a világban Isten Szentlelke. A Szentlelket pedig Jézus hozta meg a világba, amikor megkeresztelkedett. Az ő életében láthatjuk és szemlélhetjük azt, hogy mi is valójában a keresztség szentsége.

    Amikor Jézus megkeresztelkedik a Keresztelő bűnbánati keresztségével egy folyamat veszi kezdetét. Belép az emberek közé, hogy mint ember magába fogadja Isten Szentlelkét, aki helyreállítja a rendet a világban. A befogadás nem megy egyik pillanatról a másikra. Amikor meghal a kereszten, akkor fogadja be tökéletesen a Szentlelket, mert a Szentlélek csak ott jelenik meg, ahol a szeretet életté válik. Nagyobb szeretete pedig senkinek nincs, mint aki életét adja barátaiért. Amikor meghal a kereszten, akkor fejeződik be keresztsége, mert mindenestől elfogadta a Szentlelket. S a Szentlélek, Isten ereje támasztja fel őt halottaiból egy új életre.

    A mi keresztségünk Jézus keresztségében való részesedés. A keresztelés szertartásában jelképesen eljátsszuk, hogy meghalunk a bűnnek, és új életre születünk a Szentlélek által. Valóban megszabadulunk minden bűnünktől, mert eltörli az áteredő bűnt és a személyes bűnöket. De a jelkép további megvalósításra vár. A megvalósításhoz megkapjuk Isten erejét, a Szentlelket, aki Isten gyermekévé fogad bennünket, s Isten vándorló népének, az Egyháznak tagjai sorába fogad bennünket. De a Szentlélek nem szünteti meg az emberi természet és akarat hibáit. Ebből kifolyólag komoly, sírig tartó feladat vár a megkereszteltre: a keresztségben hozott döntésnek, a bűnnek való meghalásnak az aprópénzre váltása az élet minden percében. Ebben segít a Szentlélek, ha hagyjuk kiáradni. A keresztség folyamata akkor fejeződik be, amikor a megkeresztelt embert utoléri a testi halál. Az a testi halál, amelyben már valóban meghal a bűnnek, mert utána nem tud bűnt elkövetni. Isten pedig aszerint ítéli meg, hogy földi életében megvalósította-e a keresztség feladatát: meghalni a bűnnek és befogadni a Szentlelket.

    A keresztségnek ezt a sírig tartó folyamatát és életfeladat jellegét mi sem jelképezi jobban mint ezen szentség ószövetségi előképe. A választott nép Mózes vezetésével kivonul Egyiptomból. Mindjárt a Vörös-tengeren való átkeléssel kell megküzdeniük. Az átkelés csodásan megvalósul: a víz kettéválik, s a nép élén Mózessel száraz lábbal kel át a tengeren. De miután átkeltek még nincsenek az ígéret földjén. Negyven kemény esztendeig kell még vándorolniuk, folyton bukdácsolva, lázadozva Isten ellen, mire elérik az ígéret földjét. És nem jut be mindenki az ígéret földjére: akik, folyton visszavágytak az egyiptomi húsosfazekak után Isten ellen lázadva, azok nem juthattak be az ígéret földjére.

    A keresztelés szertartása a Vörös-tengeren való átkelés, amikor magunk mögött hagyjuk a rabság birodalmát, a bűnt, s Jézussal az élen útnak indulunk. A keresztelés után még nem vagyunk az ígéret földjén, az üdvösségben. Halálunkig vándorlunk ezen cél felé, bukdácsolva bűneinkben, hibáinkban, míg testi halálunkban elérjük az ígéret földjét: az Isten életében való részesedést. De ahogy nem mindenki jutott be az ígéret földjére, bizony köztünk is vannak és lesznek, akik nem járták végig a keresztség után az élet rögös útját Isten Szentlelkére hagyatkozva, hanem saját erejükben bízva inkább a bűn birodalmába vágyakoztak vissza, ezért méltatlanok az üdvösségre.

    Kedves Testvérek! Egy dolgot még egyszer nagyon kiemelek és kihangsúlyozok. Azt, hogy a keresztség nem egy szertartás, hanem egy sírig tartó életfeladat. Aki továbbra is csak egy kötelező szertartást lát benne, amit tulajdonképpen semmi nem követ, az - ki merem mondani - jobb, ha nem hozza el gyermekét, unokáját megkeresztelni. Annak semmi értelme, hogy kereszteljük meg, mert ki tudja, hátha, majd Isten kegyelme hat rá, hátha van örök élet, s nehogy elkárhozzon. Testvérek! Isten világában nincs helye a feltételességnek, a langyosságnak. Vagy vállalod a megtérést, vagy nem. "Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is."

    Testvérem! Krisztusra leszállt a Szentlélek megkeresztelésekor és rajta is maradt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. A Lélek feltámasztotta őt harmadnapon. Terád is leszállt a Szentlélek mikor megkereszteltek, de vajon rajtad maradt-e? Hagytad-e őt szóhoz jutni életedben, igyekeztél-e elfordulni a bűntől és Istenhez fordulni a Lélek vezetésével? Vajon magadon hagytad-e a Szentlelket, hogy majd feltámasszon téged is az utolsó napon egy új életre, amelyben Isten "Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság." Ámen.