Virágvasárnap
Egy gazdag ember látta, hogy szomszédja, a cipész nehezen él hét gyermekével. Elhatározta, hogy könnyít a szomszéd terhén, és arra kérte a cipészt, hogy egyik gyerekét örökbe fogadja. Így könnyebben boldogulnak, egy éhes szájjal kevesebb lesz… A cipészt mellbe vágta az ajánlat, csak az okozott neki problémát, hogy melyik gyermekétől váljon meg. Egy hét gondolkodási időt kért, majd azt mondta a szomszédnak: Egyiket sem adom, mind a hét kedves nekem…
A cipésznek hét gyermeke volt, és egyiktől sem akart megválni. Istennek csak egy Fia volt, és azt minden további nélkül nekünk adta, feláldozta, éspedig a kereszt oltárán, mert: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.”
A cipész tudta, hogy fiának jobb sorsa lesz a gazdag házban, mégsem adta örökbe. Isten tudta, hogy Fiának nagyon rossz sorsa lesz, mégis nekünk adta őt.
Feszítsd meg őt! Ez a kiáltás még ma sem csitult el az emberek ajkán. Miden törvényszegés, istentagadás, hitetlenség, keresztény lanyhaság, a jónak az elmulasztása Jézus ellen irányul és általa újra megfeszítjük őt. Azért mondja a keresztény teológia: Jézus a kereszten marad mind a világ végéig.
Húsvétkor mindenki ünnepel, de sokan nem a húsvétot ünneplik, hanem önmagukat, szeszélyeiket, szokásaikat.
Az éljenző tömegben Jézus sír. Még sírt egyszer, Lázár sírjánál. Ott a halál gonosz hatalma csalja ki könnyeit, itt, az Olajfák hegyén a zsidók hitetlensége miatt sír: Bárcsak felismerted volna látogatásomnak idejét, de most el vannak rejtve előtted.
A mai ünnep újra feltesz néhány kérdést:
- Miért nem ünnepel a mai napon annyi ember?
- Miért veti meg az emberek töméntelen sokasága Isten szeretetét?
- Miért esett a fiatalság nagy része a szenvedélyek hálójába?
- Miért örömtelen annyi gyermek mindennapi élete?
A válasz egyszerű: nem ismerik az Istent, el van rejtve a szemük előtt. Az emberek nagy része nem tudja azt, hogy van egy halhatatlan lelkük, amit meg kell menteni az örök élet számára… Az emberek nem tudják azt, hogy Jézus értük szenvedett és halt meg a kereszten… Jézus keresztje mellett a világ úgy viselkedik, ahogy annak idején a Kálvárián viselkedtek az emberek: bámultak, káromkodtak, szórakoztak, akár a római katonák…
Csak kevesen látták át a történteket és vonták le a következtetést a római századossal együtt: Ez az ember valóban Isten Fia volt!
Ennél a felismerésnél kezdődik az igazi keresztény hit, és ez a titka az igazi ünneplésnek!
Ha erre az igazságra rádöbbenünk, akkor felismerjük Jézusban az isteni látogatásának az idejét, a bűnös asszony példájára feltörjük lelkünk alabástrom edényét, és a szeretet meg a bűnbánat drága olajával kenjük meg Jézus lábát… Ha ez sikerül, akkor azok közé fogunk tartozni, akikről elmondható: Áldott, aki az Úr nevében jön, hozsanna a magasságban!